Viszlát, TV, rongy és géptársak!

Tegnap elektronikai hulladékot, rongyot és használt sütőolajat vittünk a veszprémi lakossági hulladékgyűjtő udvarba, több háztartásból, összesen kb. 200 kg-ot.
Ha szem előtt tartjuk a szabályozást és azt, hogy rendes ember nem hajigál ki semmit a természetbe, akkor a háztartási gépeket, az újrahasznosítható hulladékot, a veszélyes hulladékot megfelelő kezelésre, arra kijelölt helyre kell leadni. Az újrahasznosítható egy részének esetében ez a házhoz jövő gyűjtésben meg is valósul, a többit azonban lakossági hulladékgyűjtő udvarokban adhatjuk le. Veszprémben ez a Veszprémi Hulladékkezelő Kistó utcai telephelyén található, ahova „háztartási mennyiségben” ingyen vihetünk el veszélyes hulladékot, elektronikai hulladékot, rongyot és lomot (a lom az a darabos szemét, amely nem elektronikai hulladék, nem konyhai és fürdőszobai szemét, nem építési törmelék és nem veszélyes hulladék, tehát pl.: bútor, gyerekjáték, sporteszköz).
Nem bíztuk magunkat a szerencsére, illetve a szolgáltató weboldalán feltüntetett információra, az út előtt felhívtam a telepet. Elmondták, hogy konzervdobozt nem lehet náluk leadni, azt dobjuk a vegyes szemétbe (volt egy nagy zsákkal, tiszta állapotban, évek alatt gyűlt össze). A vegyesbe?! Ezen elhűltem, hiszen újrahasznosítható. Elmondták, hogy lakcímkártyával kel igazolni, hogy a begyűjtési területükön lakó, kukadíjfizető tisztes polgárok vagyunk, illetve, ha a „háztartási mennyiség” megjelölésű, behatárolhatatlan mennyiségkategória fölé megy a leadandó motyónk, akkor a másoktól hozott cuccok tulajdonosától nyilatkozat és/vagy lakcímkártya is kell(het). A dolgunkat éppen meg nem könnyíti a szolgáltató, de bennünket ez nem tántorít vissza, mivel tudjuk, hogy a Cigányárokba dobott tévét nem hordják el a hangyák, oda visszük tehát az elektronikai hulladékunkat, ahol megfelelően kezelik.


Megpakoltuk a munkásautó puttonyát és elhajtottunk Veszprémbe. A telephely csak helyben van kitáblázva, útbaigazító táblákat nem találtunk. Érkezéskor a bevinni szándékozott tételekről számot kellett adnunk, majd behajthattunk az udvarba, ahol a mérlegre parkolva várakoztunk további útmutatásig. A mérlegelés után megtudtuk, hogy kipakolni magunknak kell (nem, mintha másra számítottam volna, és örültem, hogy nem egyedül mentem). A TV készülékeket a fűre a többihez kitéve, az egyéb elektronikai hulladékot a zöld konténerek valamelyikébe, a rongyot és a korcsolyát a kék konténerbe téve, a sütőolajat egy különálló konténerben elhelyezett hordóba öntve lehet leadni. A tisztítószert azonban nem vették át. A kérdésre, hogy akkor mit csináljunk vele, nem tudott válaszolni a dolgozó, de vitathatatlanul együtt érzően állt hozzá a problémához, ami mostanában mondhatni, kuriózum, és elmondta, hogy ezzel kapcsolatban még várják a vezetői utasítást.
Ezután már csak a kimérlegelés volt hátra, majd a belépőcédulánkat a portán leadva eljöhettünk.

Lesújtó, hogy amikor a szemét világszinten egyre nagyobb gond, a tulajdonképpen állami vezérlésű hulladékbegyűjtés és leadás mégsem mondható gördülékenynek, a hulladék leadása a lakosságtól jelentős erőfeszítést, anyagi és időráfordítást kívánó feladat. Nem csodálkozom, hogy sokan egyszerűbb utat keresnek – ha el nem is fogadom, hiszen a környezetünk, ahogy Ferenc pápa fogalmazott, „közös otthonunk”, amelyet, ahogy a nappalinkat sem, nem hányunk tele szeméttel.

A bakonybéli önkormányzat segíti a helyieket ebben a feladatban: ahogy tavaly is, idén is lesz olyan gyűjtés, amelyen az elektronikai hulladékot – a háztatásban feleslegessé vált, nem javítható vagy aránytalan ráfordítással javítható háztartási gépeket – begyűjtik, díjmentesen leadhatjuk és az elszállításáról helyettünk az önkormányzat gondoskodik. (Az időpontot mi is hirdetjük majd, de a faluújságban és a Facebook csoportban is fent lesz.)

Érdekes látvány a hulladékudvar. Civilizált társadalmunk hordaléka halmokban és konténerekben, szemétté lettek, feleslegesek vagy használhatatlanok. Jó lenne legalább egy kis résznek ebből megelőzni a keletkezését. Már vásárlás előtt átgondolni, hogy valóban szükség van-e az adott műszaki cikkre a háztartásban? Hogy ha elromlik, meg tudják-e javítani az értékesítés helyén vagy meg tudom-e javíttatni valahol? Hogy milyen hosszú ideig fogom tudni használni, és ha feleslegessé válik, várhatóan el tudom-e adni vagy adományozni? Ha egy gép már szolgál nálunk néhány éve, de közben már szebb, újabb, okosabb típusok is kaphatóak, akkor mindenképpen le kell-e cserélni a régit, valóban szükségesek-e az új funkciók nekem? Irdatlan mennyiségű szemetet termelünk. Ha beüt a krach, és egyszer csak nem viszik el, vagy bejelentik, hogy nem lehet többé leadni, akkor mit fogunk csinálni? Kivisszük az erdőre vagy az udvarunkban lesz belőle domb majd hegy? Képzeljük ezt el, mielőtt vásárolunk! Még egy pozitívum, amely a kevesebb vásárlás mellett szól: ha kevesebb cuccot veszel, több pénz marad a zsebedben. Egyszerűen ennyi.

Hasznos információk, a hulladék leadásának menete a VHK weboldalán, link itt.

Hozzászólás írása

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük